A filmben a tinédzser Emma és a Ábel első szerelmét látjuk kibontakozni,
amely még a felnőtt nézőket is visszarepíti a gondtalan kamaszkorba. A karácsony
atmoszférája erősíti a családi film műfaj jellegzetes, szerethető hangulatát. A
történetet a filmhez írt dalbetétek teszik egyedivé és emlékezetessé. 🎄
Rengeteg visszajelzést kaptunk!
Amikor az ember elér bármit is az életben, érkeznek megtisztelő felkérések, lehetőségek és ajándékok. Megannyi volt már ebben az évben, volt, amiről talán számot sem adtam és volt, amiről Ti is tudtok.
Az egyik ilyen hatalmas ajándék volt, hogy elsők között láthattam az Emma karácsonya című filmet, Rózsa Gábor rendezésében. Mindamellett, hogy a film lebilincselő volt, azt gondolom, mindenki számára tanulságos lehet.
Vajon mit érez egy kamasz a szülei válásakor? Hogyan birkózik meg közben a mindennapi kihívásokkal, a kételyekkel és kérdésekkel?
A film tökéletes tükröt tart a szülői minták tekintetében, a kamasz lélek leírásában, így fantasztikus alkalom lehet elvinni a csemetéket és együtt megnézni a filmet.
Azt gondolom utána sokkal könnyebben lehet beszélgetni érzésekről, családi kapcsolatokról, és ha csak egyetlen lépéssel közelebb kerülünk a kamasz gyermekünk szívéhez és gondolataihoz, már megérte.
És ez a film erre pont tökéletes. Már a mozikban.
Gratulálok a szereplőknek, a rendezőnek és mindenkinek, aki részt vett ebben a csodában. Ismét bebizonyosodott, hogy gyönyörű tehetségekkel van tele ez a lélegzetelállító ország. // Todorovits Rea
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Rózsa Gábor új filmjét premier előtt tekinthettem meg.
Azt gondoltam, hm, egy kedves kis karácsonyi film mindig jöhet, mozikedvelőként pedig amint tudtam, bele is vetettem magam a nézésébe, de magam is meglepődtem, amikor olyan érzések kerültek bennem felszínre, amire nem is számítottam, és bizony többször is megkönnyeztem egy-egy jelenetet.
Ugyanis van itt minden.
Szerelem, válás, és sokak legkedvesebb ünnepe.
De vajon milyen karácsonya van egy tini lánynak, akinek az iskolai feladatok és az ébredező első szerelem mellett a családi egység, amiben eddig élt, felborul?
Miről beszélgetnek egymás között a fiatalok, és mi van a mosoly álarca mögött egy gyerekben, akinek a szülei épp külön válnak a legszebb ünnep előtt?
// Agárdi Zsóka író
Emma karácsonya kiszakít, lelassít, mélybe ránt, aztán a magasba dob.
Végre egy olyan karácsonyi mozi, ami mély érzéseket mutat. Ha egy kamaszlány szemüvegén keresztül szeretnéd látni életed első mély krízisének minden mozzanatát, a szülei válását és egy időben az első szerelem születését, pont erre a filmre kell beülnöd.
A film a maga egyszerűségében tartogatja azokat a pillanatokat, érzéseket, fájdalmakat, vágyakat, kérdéseket, amiket valamilyen formában mind átélünk, amikor kamaszok vagyunk.
Felidézte a fájdalmam a szüleim válásával kapcsolatban, eszembe juttatta a szerelmet, ami átsegített rajta, és olyan dolgokon gondolkodtatott el, amik bőven túlmutatnak egy könnyed karácsonyi mozin.
Minden generáció a saját hangját, üzenetét veheti ki a filmből, ami talán ebben őrzi a legnagyobb erejét.
Ritkán látok olyan mozit, ami az évek múlásával is, ha újra nézem majd, mindig tartogat majd valami újat nekem.
A benne szereplő duett pedig könnyed, fülbemászó és magával ragadó, akár csak maga a film.
Megtisztelő, hogy a film készítői még a mozipremier előtt megkértek, hogy nézzem meg a művüket. Őszintén azt érzem, hogy amíg ilyen mondanivalókkal dolgozó művészek alkotnak itthon, addig nem lehet gond! Viszont szülőként fontosnak tartom, hogy olyan generációt neveljünk, akik nyitottak, és értik a mélyebb mondanivalóval rendelkező filmeket, egy olyan generációt, akik képesek lelassulni és elmélyülni egy mozifilmben, hiszem, hogy nem csak a 2 másodperces tartalmaké a világ! Idén karácsonykor lassuljatok le együtt, nézzétek meg ezt a filmet, és utána beszélgessetek egy igazán mélyet.
Én csak ajánlani tudom!
// Sánta Dávid / SantaBros Apablog
Nem igazán szívlelem a szociodrámák szegényes képi világát, sokszor improvizált, életszerű párbeszédeit, egyrészt éppen azért, mert ettől kevésbé hatnak filmnek (a film lényegében sűrítés, tehát más törvények szerint működik, mint a valóság), másrészt mert bár a műfajnak régebben megvolt a maga létjogosultsága (lásd például a 70-es évek budapesti iskoláját, Elek Judit, Gazdag Gyula és Tarr Béla filmjeit), a mozi a mai médiazajban rég elvesztette társadalomformáló erejét, harmadrészt mert a játékfilm eredendően a valós helyzetek, problémák, témafelvetések dramatizálása révén fejti ki a katartikus hatását.
Az Emma karácsonya viszont megevett reggelire, rám cáfolt, megríkatott, és végeredményben mégsem annyira az alkotói szándék, mint inkább a kényszer terelte erre a minimalista útra: rettentően kevés pénzből készült, mégis olyan módon szólítja meg a közönséget, hogy utána csordultig telt szívvel távozzunk a moziból.
Rózsa Gábor azzal forgatta a saját előnyére a szűkös kereteket, hogy bizonyos pontokon megalkuvást nem tűrő módon élt a klasszikus játékfilmes elemekkel, ezzel óriási kontrasztot teremtve a dühítő valóság és Emma belső világa között, ami egyszerre felemelő és reményteli. Már az alaphelyzet is az ellentétekre épít azzal, hogy a szülők válása egybe esik az első szerelem idejével, amihez nagyon jó gyerekszínészeket sikerült találni, akik ugyancsak az ellentétek tesznek izgalmas párossá.
// Dani Áron
